Nem rág szálltunk le a repülőről Londonban, mindenki örül, hogy végre véget ért a turné. Most sincs nyugtunk, mert két nap múlva megyünk a lemezkiadóhoz meghallgatásra, remélem, sikerrel járunk. Elvettünk a feladott csomagjainkat és autóval elindultunk a közös lakásunkba. Húsz perc múlva otthon voltunk, az utat csöndben tettük meg, mert mindenki hulla fáradt volt. Mikor hazaértünk bementem a szobámba és ledőltem.
Nem tudom mennyit aludtam, de Zayn nyavalygására ébredtem.
- Zayn fogd már be, valaki aludni szeretne – ordítottam át a szobájába.
- Ezt nem hiszem el! Hova tűntek az én cuccaim! – folytatta, mintha meg sem hallotta volna – Mondjuk ez itt egész csinos darab – na, én eddig bírtam, a kíváncsiságom győzött, fölálltam és átsétáltam Zaynhez, a többiek, már mind ott voltak és röhögtek,amint megláttam Zaynt egy kupac szétdobált női ruha közepén térdelni én is elkezdtem nevetni.
- Ezek meg kinek a cuccai – kérdezte Niall, amint abba bírta hagyni a röhögést.
- Nem tudom, de mindegy is. Most az a nagy kérdés, hogy hol vannak az én ruháin – akadt ki teljesen Zayn, hát igen Zayn az Zayn marad akármi is történik, neki a ruha az első.
- Van bele írva telefonszám? – tette föl a logikus kérdést Liam.
- Éppen ez a baj, hogy nincs benne semmilyen adat – mondta Zayn. Hirtelen megcsörrent a telefon.
- Halló? – szólt bele Louis.
- Nálam van Zayn bőröndje és gondolom önöknél az enyém – kezdte egy szigorú női hang – Találkozzunk holnap 2- kor a közeli kávézóban. Ajánlom, hogy ott legyenek – mondta, majd le is tette. Mindannyian teljesen elképedtünk, nem szoktunk hozz ilyen hangnemhez és egyáltalán megvárhatta volna, amíg beleszólunk a telefonba.
- Most mi legyen? – kérdezte Niall.
- Természetesen elmegyünk, kellenek a cuccaim – mondta Zayn, mintha ez teljesen egyértelmű volna.
- Dehogy megyünk, lehet, hogy csapda – ellenkezett rögtön Louis, mindig is ő volt közülünk a legmegfontoltabb.
- Ha ti nem akartok elmenni, akkor majd elmegyek én egyedül, vágta be a durcát Zayn és kivonult a szobából. Mi pedig hagytuk.
- Másnap, délután 2 óra -
- Zayn szemszöge -
- Ezt nem hiszem el, nem lehetnek ennyire nyuszik. Mérgelődtem magamban, miközben a bőröndöm visszaszerzésére indultam, sietnem kellett, mert kérésben voltam. Végre odaértem. Amint beléptem a ávézóba elindult felém egy fekete csuklyát viselő nő, teljesen feketébe volt öltözve és az arcát sem láttam, de volt valami a megjelenésében, ami felsőbbrendűséget sugárzott. Egyenese felén jött, majd megállt előttem. Egy ugyanolyan bőrönd volt nála is mint nálam volt. Mellém lépett és elvette a bőröndjét és közben ez suttogta a fülembe.
- Remélem, minden úgy van benne, ahogy bele raktam! – suttogta, mire odanéztem, már ott sem volt. Gyorsan kiszaladtam a kávézóból és láttam, hogy beszáll egy fekete luxus autóba és elhajt.
- Otthon -
Amikor hazaértem, még mindig kissé kábult állapotban voltam. A fiúk rögtön kérdezgetni kezdtek, hogy mi volt, én elmondtam mindent, amit tudtam
- Szóval, összegezzük – kezdte Liam – Visszaszerezted a bőröndödet úgy , hogy azt sem tudod hogy nézett ki az illető akinél volt – fejezte be a monológját.
- Pontosan – helyeseltem, a többiek pedig úgy néztek rám mint egy őrültre.
- Na jó nekem mindegy mi történt én megyek enni, mert majd éhen halok – jelentette be Niall.
- De, hisz 2 órája ettél utoljára – mondta Harry, erre mindenki elkezdett nevetni. Hát Niall tényleg nagyon szereti a hasát. Miközben vacsoráztunk senki sem emlegette fel a bőrönd-ügyet én sem foglalkoztam vele többet.
.jpg)
.jpg)
.jpg)