2. fejezet Indulás és egyéb érdekességek

Sziasztok!

Én nem Viola vagyok, hanem Viola egyik barátnője, ezt a történetet én fogom írni. Remélem tetszeni fog mindenkinek!

Bocsánat, hogy nem tudtam hamarabb hozni a kövit, de elutaztunk.

Jó olvasást mindenkinek.

-         Másnap   -

///Liam///

Délután egy óra körül van. Ma megyünk a kiadóhoz. Utána néztem a stúdiónak, ahova készülünk és nem igazén értem mitől ilyen híres. Három éve alakult és nagyon kevesen csináltak ott lemezt, de akik ott vették föl azoknak a lemeze benne vannak a top 10 eladási listában. Egyszóval nem értem, ha ilyen híres, akkor miért nem csináltatnak ott többen lemezt. Ebben a pillanatban jött be Harry a szobámba és közölte, hogy indulunk kéne, csak Zayn még készülődik és Niall még eszik, Louis pedig alszik.  Így hát  ketten elindultunk fölébreszteni Lout, mivel tudtam hogy nem lesz könnyű, ezért a biztonság kedvéért vittünk magunkkal egy vödör vizet.

///Louis///

Arra ébredtem, hogy valami jeges zúdult a nyakamba. Ijedten ugrottam ki az ágyamból és egy röhögéstől a padlón fetrengő Liammal és Harryvel találtam szemben magam.

-          Ez meg most miért kellet?! – méltatlankodtam.

-          Azért, hogy fölébredj, mert indulnunk kéne,de még csak mi vagyunk készen – mutatott magukra Harry.

-          Értem – mondtam kicsit kedvesebben – Megsürgetem Zaynt, ti pedig Niallel foglalkozzatok  - adtam ki az utasításokat és már el is indultam Zaynhez.A fejemben lassan körvonalazódott egy gonosz ötlet. Mikor benyitottam a szobájába nem volt ott senki, pont ahogy gondoltam. A fürdőszobához mentem az ajtaja félig nyitva volt. Láttam, hogy a tükör előtt áll és a haját igazítja. Gyorsan oda ugrottam mögé és szorosan megöleltem, mivel még mindig csuron víz voltam, így ő is az lett.

-          Louis! – kiáltott még rám, de én ott sem voltam rohantam vissza a szobámba öltözni.

///Harry///

Ezt nem hiszem el, csak én vagyok képes időben elkészülni. – mérgelődtem magamban, miközben Liammel Niallt próbáltuk rávenni arra, hogy ne most, hanem a megbeszélés után egyen. Végre sikerült meggyőznünk, amikor Louis jött le fölöltözve és közölte, hogy Zayn a kis akciójának köszönhetően elölről kezdte a készülődést. Ennek tudatában Niall közölte, hogy akkor mégis csak eszik, Louis pedig leült a nappaliba.

Negyed óra múlva Zayn is előkerült és Niall is befejezte a kajálást együtt lementünk a nappaliba. Louis a kanapén újra elaludt. Négyen közösen elkezdtük ébresztgetni, öt perc után sikeresen felkelt, de még tiszta kóma volt, de mi ezzel nem is foglalkoztunk, csak kilökdöstük az autóhoz, hogy végre indulhassunk.

-          a kiadónál -

Végre, több mint két órás késés után megérkeztünk a lemezcéghez. Egyből a portára mentünk, ahol egy kigyúrt agyontetovált félmeztelen fazon várt minket. Kissé, na jó kit álltatok nagyon megijedtünk

.

 

-          Késtetek – mondta a kigyúrt. – Egyébként Dave vagyok, Dave Parker – mutatkozott be, majd kezet fogott mindegyikünkkel. – Gyeretek utánam, Johns már vár! – közölte, de a  hangja inkább parancsolásnak hangzott, mi szó nélkül követtük. Beszálltunk a liftbe és elindultunk a 31. emeletre, hogy tárgyaljunk az ismeretlen férfival. Amikor fölértünk az emeletre, csatlakozott hozzánk Dave haverja, ő is ugyan olyan izmos volt, de kevesebb tetoválása volt, vagy csak nem láttuk, mert a pólója eltakarta.

-          Mark Adams – mutatkozott be ő is, majd együtt indultunk tovább néma csöndben, egy szó nélkül követtük őket. A folyosó utolsó ajtajáig mentünk, Dave kopogás nélkül benyitott, majd mi is bementünk. Egy iroda volt, a hátsó fala üvegből volt, gyönyörű kilátás nyílt Londonra. Az ablaknak háttal egy hatalmas tölgyfa íróasztal fekete bőr forgósszékkel. Az asztal másik oldalán félkörívben nyolc szék volt rakva. Mindenki helyet foglalt és vártuk, hogy Johns megérkezzen.  Tíz perc múlva nyílt az ajtó és belépett egy fekete hajú és ruhájú fiú, azt hiszem ő lesz Johns. A fiú ide jött bemutatkozni, amihez mi is fölálltunk.

-          Jesper Smith – mondta, miközben kezet fogott velünk. Tehát nem ő az akit vártunk.

-          Helló Johns – köszönt Mark és Dave kórusban. Az ajtó még mindig nyitva volt, így nem láthattuk, hogy hogy néz ki.

-          Sziasztok fiúk – köszönt egy dallamos női hang. Johns nő??? Ezt nem hiszem el, egy nővel kell üzletelnünk. – Ó, hát megjöttek az eltévedt báránykáink – mondta Johns, és akkor belépett ő. Igaz, hogy háttal ált nekünk, de így is láttam tökéletes alakját. Egy fekete, hosszú ujjú miniruhát viselt, amelynek nem szinte nem is volt háta, így látszott hibátlan hófehér bőre. A vállai és a kivágás mentén igazgyöngyökkel volt kirakva, hozzá, vagy 15 cm-es pántos tűsarkút viselt. Megfordult, hogy minket is köszöntsön. Fekete haja volt, a szeme szinte már fekete volt, egyszóval gyönyörű.

-          Helló, Johns vagyok – mosolygott ránk, mi pedig egy lépés hátráltunk, mert a szemfogai tű egyesek voltak, inkább hasonlítottak vámpír, mint emberi fogra. – Nyugi nem harapok – nevetett fel csilingelő hangon, majd intett, hogy üljünk le. – Nos, akkor kezdjük! – váltott teljesen más, rideg, érzelem mentes hangra - Azt előre leszögezném, hogy amíg nem hallottalak benneteket élőben énekelni, addig nem vagyok hajlandó semmilyen szerződést aláírni.

Értve vagyok?

-          Igen – feleltük egyszerre a fiúkkal.

-          Mikor? – tette fel a logikus kérdést Niall.

-          Most, ha már ideértetek – mondta gúnyosan – Dave, Mark, Jesper! – szólította a fiúkat és azok már el is tűntek – Gyertek utánam – és már el is indult, mi pedig követtük, a stúdióhoz – Kaptok egy-egy mikrofont, én pedig egymás után, véletlenszerűen adom a számokat, ti pedig énekeltek, addig nem hagyjátok abba, amíg én azt nem mondom – utasított minket, mi pedig mint valami bábok engedelmeskedtünk neki. A hatása alá kerültünk, most már tudtam nekem kell ez a csaj, még ha csak egy éjszakára is, de kell.

-          2 és fél óra múlva –

Több, mint 2 óra megállás nélküli éneklés után, végre leálltunk. Mind az öten teljes berekedtünk, pedig máskor, a koncerteken nem szoktunk.

-          Rendben, mára ennyi volt, gyertek be holnap reggel fél nyolcra és aláírjuk a szerződést – közölte Johns – Ne késsetek! Remélem ki találtok megatok is, nekem mennem kell Loukhoz! – mondta és már el is indult, de Zayn utána szólt.

-          Hova mész? – kérdezte, mondjuk nem tudom miért.

-          A temetőbe – válaszolta Halálos nyugalommal Johns.

-          De az előbb még Loukhoz mentél – értetlenkedett Niall.

-          A temetőbe megyek Louk, a volt barátom sírjához, így megfelel? – közölte, még mindig teljes nyugalommal, majd kisétált a teremből. Mi pedig elindultunk haza, a kocsiban megbeszéltük, hogy a szerződés kötés alkalmából elmegyünk bulizni, a közelben nyílt szórakozóhelyre.

U.i.: Az első fejezetnek, csak később lesz értelme.